Hát megint egy hét lement, egy blogbejegyzés sem került fel. A chat-ben válaszolgattam, illetve írogattam másoknak is, de amúgy tényleg semmi extra. Mert nincs már iringálni kedvem. Este lenne some időm, de akkor már olyan vagyok, mint a mosott kaki, és egyszerűen... nem. Marad a hétvégi blogolás? Nem tudom. Szeretnék blogolni, és, ha csak így oldható meg, akkor csak így. De mindenképpen jelentkezek majd, amikor tudok. Aztán azt sem akarom, hogy az esti kis bejegyzéseim izzadságszagú, eröltetett fosok legyenek, és ez a tipikus 'próbálok vicces lenni, de nem megy, mert nincs kedvem'-szituáció lépjen fel. Mert amúgy vicces vagyok. Nagyon.
Btw, a suliban kábé minden rendben. Írtam egy föci négyes röpöt, írtunk fizikából is (az szerintem szar lett, de talán lesz egy kettes, aminek egyébként örülnék...), matekból témazárót (szar), hétfőn írunk majd valamit németből, meg angolból is szódolgozatot. Mostanában szinte minden napra jut valami kis finomásg. Hmmm... so delicious.
Egyébként, azthiszem azt nem meséltem, hogy a lány, akivel nem vagyunk olyan jóban mostanában, behívatta az anyját, aki állítólag engem keresett az ofőnél. És kurvára nem értettem, miért.:D Ugye nem tud írni, meg megvádolt egy csajt is, hogy ellopta a könyveit (amik később előkerültek...), meg ugye, amit nekem tolt facebook-on, plussz senki sem szereti túlzottan, mert nagyképű, idegesítő, és minden lében két kanál. Szóval szoktuk úgy kiparodizálni, hogy egymás között, de hogy ő is hallja (pl. nekem szokták mondani, hogy what kind of gyerekes vagyok, meg mi ez a sok karkötő, és a fekete cuccok, meg hogy menjünk, üljünk le a padra, két ny-el, és ly-el...x'DD). Tudom, ez faszság. De, ha ő is egy geciláda, akkor nem fogok vele jópofizni, ahogy mások sem. Namármost, ő ezt gonbdolom otthon úgy adta le, hogy én vagyok a fasz a semmiért, mert olyan kedvem van, és betaláltam, és én uszítom a többieket, hogy legyenek ők is gecik vele. Nem.:D Nekem egy kurva szóval nem kellett mondanom senkinek, hogy 'na, akkor pirikém, legyél vele te is geci, mert miért ne?!'. Valahogy elterjedt a kis facebook-os üzenetnek a híre, és kérdezgettek az emberek, én elmondtam a whole story-t, és elküldtem pár embernek (az igazi barátaimnak csak) a levelezést. Mindenki gáznak tartja, és nekem nem kellett azt mondanom, hogy tartsátok annak. Mert ez az. A normális ember látja, és érzi, miközben olvassa, hogy nemkirály, amit tolnak/toltak. Btw, a csaj, aki kirobbantotta az egészet, ezen a héten hiányzott pár napot. És érdekes mód, kis barátnő gecijól elvoltak velem is, és beszélgettünk (nem úgy, mint régen, persze...). És i don't understand, félnek tőle, hogy megsértődik rájuk, amikor itt van, ha beszélni látja őket velem, vagy mi?! Ki ez itt?!:DD I want to know...
Amúgy magánéleti szempontból velem semmi happening. Nincs pasi a láthatáron (vagyis, lennének 'jelentkezők', de én most nem akarok senkit. Majd talán nyáron...). Szinte nincs is magánéletem. Mert nincs rá időm... Szocializálódni a suliban is tudok. Bár tegnap találkoztam egy barátnőmmel, akivel már általános suli 7. osztálya óta kábé legjobb barátnők vagyunk. Most azért lehetett érezni, hogy nyár óta nem találkoztunk... De pénteken is találkozunk (volt sulis farsangon, ahol egyébként az öccse is fellép, természetesen), aztán szombaton lesz 'osztálytalálkozó', szintén a farsangon. Mondták páran (többek közt én is), hogy kellene vinni valami normálisat, amivel lehet koccintani. Örülnék neki nagyon.:D Nem vagyok amúgy alkesz. Csak szeretem a jó dolgokat. Előbb említett programokon kívül lesz még a suliban pár rendezvény (azthiszem), ha más nem, farsang. Star Wars-nak öltözünk be (ki lett sorsolva), és én leszek Padme Amidala. Örülök neki, mert ő az egyik kedvenc szereplőm, másrészt pedig a filmebli szerelme (Dart Vader, ugyebár...) pedig ofő úr lesz...;]
És fentebbieken kívül nem várok mást februártól. Sem nagy szerelmet, sem valentín napi stuffokat, se semmit. Ugyan olyan hónap lesz, mint a többi. Ennyi. Egyébként is... a valentín nap egy kibaszott nagy hülyeség, szerintem. Biztos vagyok benne, hogy soha nem fogom ünnepelni. Csak ugyan olyan nap, mint a többi... oda ne rohanjak, meg vissza.

Viszont most lépek. Elkezdek ma tanulni, plussz a regényemet is szeretném írni.

Do svidaniya. ~